Egy gyönyörű szép hófehér sűrű bolyhos szőnyeg és vakítóan magasfényű bútorok övezte minimalista bájjal felékesített nappalidban adsz laza, színes habzó koktélpartit barátaidnak, ahol pasztell ihletésű decens névtelenségbe bújtatott high fashion dress codenak megfelelően outfitelt társaság gyűlt össze.
A superlativusok délutánja ez, ahol magától értetődő módon te, mint házigazda a legjobbat és a biztonság kedvéért még azon felül is a legjobbat szeretnéd nyújtani.
Mindent is és még azon felül is még egy picit szeretnél adni mindenkinek csak, hogy jól látható, a napnál is világosabb és minden kétséget kizáró egyértelműség és nyilvánvalóság, tényszerű magától értetődő tény legyen, hogy a maximum itt egy nem elégséges alap, az elégséges alap a 120%
Bőkezű adakozás, ahol a 100% lelkiismeretfurdalást kiváltó, kényelmetlen diszkomfort érzést okozó, személyes hiányosságod egyértelmű ékes bizonyosságát megtestesítő szégyenfolt.
Egy megúszós kis semmi, amibe az ént meghaladó heroikus elköteleződés nem nyer tanúbizonyságot, ahol a jó középszerű megnyilvánulása elhalványítja, beárnyékolja a briliáns én kibontakozásra váró tündöklését, az utat, a minőségi ugrást mi a 100% és 120% között megteremtődik.
Rémséges vízió a középszer szürke pislákolásáról.
Mindent szeretnél, csak ennek a kétségbeejtő víziónak beteljesülését nem
Mindent szeretnél, csak a csalódás fémes ízű keserűségének megízlelését nem
Mindent szeretnél, csak a hiányosságok, a mindent és azonfelül érzés meginvitált jelenlétének hiányát nem – önmagad és vendégeid számára sem.
A jóságnak, kiválóságnak – a mások felé táplált megfelelési kényszer, a csalódás okozás lehetőségének nyomasztó következmény cunamija – dedikált lendület hajt, mikor valami páratlan különlegességgel szeretnéd megkínálni meginvitált barátaidat.
Színes nedűvel szeretnéd őket kényeztetni, páratlan élményt nyújtva testnek, gyönyörködtetve szemeket - egy egyedülálló látványt, mit lefest a testet öltött különlegesség.
Kezekben a minimalista átlátszó pohár költemények már csak az üdítő pezsgő szimfóniára szomjúznak, egy kortynyi mennyei mannára.
S elkezded bőkezűen kiosztani, nagyvonalúan megosztani, mire oly izgatottan vágynak meghívottaid
Elkezded megtöltetni az első poharat 1/8-ad, 1/5-öd, 2/3-ad és a vidám színes buborékok egyre magasabbra szöknek és az izgatott várakozás egyre csak közeledik egy vágyott, örömteljes beteljesülés felé.
Majd hirtelen a pezsgő izgalom egy rémült és feszült értetlenségbe, majd onnan viharos sebességgel kétségbeesésbe torkollik – ahogy a pohár kezd csordultig telni és megállíthatatlanul tovább töltődni és azon tovább a 120%-os alap cél megfutásáig, addig míg a kárba vesző mennyei manna cseppek a hófehér sűrű bolyhos szőnyeg, a pasztell ihletésű decens névtelenségbe bújtatott high fashion outfit finom szövésű anyagát beterítve folynak tova, kárba veszve, az enyészet lealacsonyító részévé száműzve.
A várakozás izgatott felhangoltságát, az unikális találkozás örömét semmi átmenet nélkül átveszi a kármenetesítés szervezetlen kapkodása, a barátból ellenséggé, a magammá szeretnélek tenni, érezni szeretném ízed kényeztető közelség kereséséből az el kell, hogy minél gyorsabban távolítsalak, távol kell, hogy tudjalak magamtól – hogy minél kevesebb kárt okozzál nekem – elszántsága bontakozik ki.
A 120% mindent felülmúló túlárazott tökéletesség elképzelése, mint forgószél söpörte így végül szét az idilli képet.
A legjobbnak szánt pillanat, a mindent megkoronázó élmény egy szétesett, kárt okozó, az addig szépen felépített – sok munka árán megvalósított, életre hívott – eredményt egy tollvonással írja felül és fordítja egy értéktelen, veszteségekkel teli eseménnyé
Az extra áldozatok, az erőn felüli – a határértéken felüli – odaadás vajon a jó, az üdvözítő út valami egyedülálló, különleges teljesítmény, eredmény beteljesítéséhez?
120%-ig kell azt a poharat tölteni?
Vagy néha 98% sokkal többet ér, mint 120%?
Hány százalék választja el egymástól – az önmagam és mások számára – tökéletesen megcselekedett projektet a kárt okozó, armaggedonszerű katasztrófába torkolló, maradandó károkat okozó végkimenetelű eseményektől?
Újra írhatjuk-e vajon a matematika tudományát, hogy
?
Comments