Amikor a pszichológus brandet épít – Te ki lennél, milyen életet élnél, ha nem félnél?

Ha nem kötne gúzsba vélt vagy valós félelmed, akkor ki lennél saját jogodon, szabadon?

A képzelet és valóság határán vagy egy vékony mezsgye, amit a félelem választott le saját maga számára, értékes területet elfoglalva az általunk birtokolt életterületből

Egy meddő és kihasználatlan senkiföldje ez, ami köré a félelem húzott kerítést, de ahol még a mi vágyaink és életünkről szóló elképzeléseink laknak

Hogy mi magunk mondtuk le róluk és űztük őket a határvonalak mögé, ezzel legalizálva, hogy miért nem válhatnak valóra, vagy tényleg a félelem, mint külső hatalom tépte ki élő és általunk kontrollálható életünk aktív szövetéből talán nem is olyan fontos, hiszen a végkimenetel egy és ugyanaz lesz egy veszendő része életünknek, egy sorsfordító darab, ami életünknek – akár – más irányt is adhatna

Miért kell megvédeni magadat?

Mi lakik ott a félelem falai mögött, amit nem engedhetsz magadhoz közel?

Még nincs itt az ideje

Még nem tudom hogyan valósítsam meg

Még nem értem meg rá Még túl nagy a kockázata

Még nem adhatom fel a biztonságom Még nem abban a helyzetben vagyok

Az időzítés legalizált magyarázatával kezdi az ember első lépésben megmagyarázni, hogy miért nem kezdi azt az életet élni, azt a vágyát, tervét megvalósítani, amire igazán vágyna és ezért, mint valami igazán értékes, de törékeny porcelánt biztonságba helyezi, életének egy elszeparált zugába rejti az ember ezen gondolatait, úgy vélekedve, hogy addig is méltó és széltől is megóvott helyre rakja, míg eljön a megfelelő pillanat.

És mint vitrinbe rakott porcelánt lezárja az ember legfőbb vágyát, lakat alá helyezi, megóvja, de egyben ki is zárja életének sodrásából.

Kezdetben rendszeresen visszajár hozzá és megnézi, megbizonyosodik, hogy még épségben létezik, majd ahogy az idő múlik és a terv lenyomata lesz egy valóra nem váltott életnek, úgy egyre kevésbé szeretné látni az ember és hogy kevésbé fájjon, mint hatósági zárlat plombát tesz rá az ember, a figyelmeztető felirattal: „Belépni illetékteleneknek tilos”

Senkiföldje ez a vágyott életeknek – a félelem őrzi, s mivel életemnek ez a része már nem része, számomra tiltott tabuterület

S mi egykor vágyam volt és csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy életembe beemelve valósággá tegyem a számomra létező lehető legjobb életemet élővé tegyem az most ott lakik a félelem szőtte falak mögött

Neked milyen lenne az életed, ha nem a félelem őrizné vágyott életed képeit?