“Igen drágám! Idén nem tudunk jachtot venni! De ha darabokban eladom az üzletet jövőre egy tucat jachtot tudunk majd venni”
Van egy zseniális jelenet a Netflix Halstonról szóló minisorozatában
Halstont, a brilliáns tervezőt a “majd én vigyázok rád” csábító szavaival “szárnyai alá veszi egy üzleti befektető”, aminek a fent említett beszélgetés lesz a vége - az üzleti befektető és felesége között - business emberünk számára, Halston számára pedig az, hogy élete utolsó éveiben már a nevét sem használhatta, mert lelkével együtt azt is vitte a “törődő” üzleti befektető
Mert az üzleti világ nagyvadjai prédák után vadásznak, olyan friss húsra, akiből jóllakhatnak
Szóval ott a kérdés egy tehetség számára vagy akár egy wannabe startupper előtt, hogy hol van az a pont, ahol egy ilyen kaliberű üzleti ragadozót közel engedhet önmagához, vállalkozásához
Milyen valós veszélynek és függésnek teszi ki magát azzal, ha némi anyagi támogatást elfogadva saját businesse közelébe enged, részesedést adva beleszólást és ezáltal kiszolgáltatottsági helyzetet teremt egy profitorientált embernek?
Tud-e egy tehetség vagy wannabe startupper olyan védőhálót építeni önmaga körül, ami segít, hogy ne váljon az üzleti nagyvadak prédájává?
Lehet azt látni, hogy a behízelgő szavak mögött hol van annak a veszélye, hogy az ember kisemmizetté váljon saját brandjében?
Comentários