Te hogy fejeznéd be ezt a mondatot?
Poirot egyik általam legjobban szeretett mondata úgy hangozzt, hogy:”Feltűnően sokat beszélt, mégis milyen keveset mondott”
Vannak emberek, akik egyszerűen szerelmesek a saját hangjukba és csak úgy ontják magukból a szót, ha arról van szó, hogy meséljenek terveikről, hogy aktuálisan mivel is vannak elfoglalva
Nagyívű és látványos vízionált képeket festenek fel arról, hogy mit is terveznek és hogy hova is tartanak
És el is hiszik, hogy ez így is igaz. Mert már az emberi agy csak ilyen – különbséget tenni fikció és konkrétan megélt valóság között nem igazán tud, amit akarunk hogy elhiggyen és valóságként éljen meg, azt meg is teszi és alkalmas pillanatban, mint megélt emlékképet elő is veszi elménk, színesen és részletgazdagon, amiről aztán eldönteni hogy csak elképzeltük vagy át is éltük már nagyon nem is lehet
És lehet bár elménk elhiszi, hogy a tettelen képzelgés valódi cselekvés volt, de az eredmények, illetve azok hiánya kendőzetlen nyersséggel fognak ott állni, hogy itt bizony semmi nem történt
A Gestalt pszichológia alapvetése, hogy az egész több, mint a részek összessége, amit a tervek szintjén úgy fordítanék le, hogy egy terv csak alkatrészek összessége, amiből egészet a tettek által megcselekedett lépések tesznek
Szóval így én fejezném be magma részéről ezt a mondatot: “önmagában egy semmit nem érő adatkupac, egy üres illúzió a sikerre vetett fókuszban”
Comments