A mennyből csak a pokolba vezet közvetlen út a földön nincsen megállás - a tehetség szélsőséges dinamikájának nyomában Feltétel nélkül szeretlek, míg eszközöm vagy, s általad a sikert, mi nekem nem adatott meg végre megízlelhetem
Te kit szerettél, mikor engem láttál, mikor rám néztél és édes szavakat suttogtál?
Mikor az egekbe magasztaltál és a csillagokat ígérted nekem, szavaiddal felemelve, hogy már már elérhessem, s általad, az előttem meghajló, hátadon felfelé lépdelve ott állhassak az ígért földjének kapujában, karnyújtásnyira a mindent elértem érzés páratlan csodájának
Szerettem ahogy szerettél
Ahogy engem láttál, ahogy értem rajongtál
Ahogy én voltam a hős számodra, aki büszkeséget hoz otthonodba, ahogy általam lettél hirtelen különleges, s nekem is adtál vissza ebből az érzésből, hogy én is hős lehessek
Szerettem a buborékot, amit körénk fontál benne az ígérettel, hogy irántam soha meg nem szűnő szeretettel leszel
Hogy a fájdalmat egy cipőben járva hordozzuk, s tudjuk az út min vagyunk a fájdalom s lemondás köveivel kirakott út végül a csillagokban végződik
Szerettem ahogy szeretsz engem, s különleges tehetségemet, ahogy láttattál engem egy édes kép vonzó tükrében, s tettem meg mindent, hogy ez a kép élesen fénylő maradjon, hogy fürdőzhessünk a látványban, a kép és tükörkép dinamikus körforgásában
Szerettem, ahogy szerettél míg a te játékszabályaid szerint élve léteztem, s tettelek téged is különlegessé, s csepegtettem a siker édes mannáját számodra, hogy ízleld meg, hogy legyél részese mindennek
S letérve az útról mit kijelöltél nekem, hogy te naggyá lehess lesújtott rám mérhetetlen haragod, s szeretetedet megvonva tőlem szórtad rám a számonkérés, a dühödt harag lángnyelveit
Biztonságot adó buborékunk, mi eggyé kovácsolt minket két ellenség harcmezejévé lett hirtelen, ahol mint dezertőr lázadó ellen fellángolt haragod
Mert én csak egy túl jó alapanyag voltam, amiben feléledt a múlt elhalt reménye, hogy te nagy leszel és hős
Gazdatestje voltam én csak a te saját meg nem élt valóra nem váltott álmaidnak
A te életedet élted a szeretet nevében tőlem kölcsön vett testemben
Pajzsod voltam, mi felvette a rá mért ütéseket, mi mögé te bebújva a védelem biztonságában előre haladva arattad le a siker babérjait és fürdőztél a sikerben
A lehetőséget szeretted bennem, hogy megéld, mit neked nem adatott meg
Börtönömmé vált szereted tárgya bennem élő, életem szerves részét képező tehetségem önmagam legnagyobb ellensége lett
S már látom, megszállott hajszolása a sikernek nem több, mint meg nem élt saját életed bepótlása, a szeretet nevébe bújtatott kegyetlen kizsarolása
Comments