„Neked mi a forgatókönyved?”
Hogy mit hívok én forgatókönyv elméletnek?
Különböző kiindulási helyzetek által indukált, de azonos pontokon keresztül végbemenő és
ugyan azon végkifejletet beteljesítő esemény láncolat, ami újra és újra lejátszódik az ember
életében
Kompetenssé tenni a saját életében, saját élete irányítása felett az embereket
Ha valami igazán fontos momentumot szeretnék kiemelni a pszichológusi munkámból, akkor
ezt az egy mondatot biztos kiemelném
Segíteni és vezetni a klienseimet, hogy egy egészen új perspektíván keresztül lássanak rá saját
életükre az egyik legnagyobb hatású eszköz, amit nekik adhatok, amit magukkal vihetnek
majd és használhatnak a mindennapjaikban
“Mi a forgatókönyved?”
Vannak olyan kérdések - köztük a fent említett forgatókönyvet felfedni vágyó kérdésem -
melyekről tudni lehet, hogy elsőre az újdonság teljes ismeretlen terepére küldi az embert - és
jön a válasz fenti kérdésemre, hogy:” Nekem nincsen!”, de ezen az ösvényen tartva a klienst
és elkezdeni vele összetenni megélt - de eddig ilyen koncepcióban nem összerakott és
átgondolt - élet eseményeit tudni lehet, hogy áttörő felismeréséhez és eredményhez fogja őt
eljuttatni
Vannak a jó forgatókönyvek, aminek felismerésével még hatékonyabbá, még tudatosabban
működtetett jó, az én-t támogató helyzetek valósíthatóak meg, de vannak azok az
„önsorsrontó”, önmagunk ellen dolgozó forgatókönyvek, melyek felismerése és tudatos
átalakítása révén egy sokkal kiteljesedettebb és önmagunk számára méltóbb életvitel
megvalósítása érhető el.
Ez utóbbival szeretnék én most részletesebben foglalkozni.
„Nem találhatunk arra megoldást, amiről nem is tudjuk, hogy létezik”
Forgatókönyvünk felismerése egy ördögi körben való elveszett állapot miatt nem történik
meg, meggátolva alapvetően a felismerést, hogy különböző helyzetek ugyan azon tőről
fakadnak és ugyan abba a végpontba tartanak.
Ez a csapda helyzet pedig nem, más, mint, hogy ameddig elkülönülő, egymástól független
esetekként kezeljük azokat a helyzeteket, amikben egyébként forgatókönyvünk fut végig,
addig random és lokális “megoldások” születnek csak, amiket aztán nem fog tudni - tudatosan - átültetni egy következő helyzetre az ember, nem fogja felismerni, hogy a következő helyzet
ugyan abban a lépés sorban fog lefutni. Nem tud egy megoldási séma kialakulni és ami még
fontosabb, nem tud az ember elszakadni a forgatókönyvétől, nem lesz képes egy új és
hatékonyabb, számára is megfelelőbb végkifejletet megvalósítani
És ennek az ördögi körnek a másik pontja, ami miatt a közös metszetek felismerése a
homályba merül, hogy az aktuális helyzet, mint egy túlélési ösztön valami ad hoc jellegű
tűzoltási kísérletnek elmondható megoldási folyamatot elindít, ami hoz ugyan minimális
sikert – de esetleges voltánál fogva minimálisat – hiszen nem a „valódi, core mozgatórugóra
ad megoldást” – hiszen azt az ember még nem is ismeri
„Keresd a hasonló végkimenetelű helyzeteket”
Vajon egyedül felismerhetem a saját forgatókönyvemet?
Szerintem így érdemes elindulni ezen az úton
Saját forgatókönyvünk felismerése esetén első lépésben mindig haladjunk konkrétumok
mentén – talán ez a legfőbb szabály és legegyszerűbb út, ha egy ismeretlen területen kezd el
gondolkodni az ember.
Kezdj el szabadon gondolkodni életed legkülönbözőbb területeiről származó emlékeiről és
kezdjed leírni azokat, kezdjed megkeresni, hogy van-e olyan élmény ami újra és újra visszatér,
vagy, amiről úgy érzed, hogy legkevésbé érted, hogy „Miért pont velem történik?”, „Miért
kell mindig így lennie?” érzést kiváltó helyzetek vannak-e
Ehhez a folyamathoz segítségül hívhatod a számodra fontos embereket, akik látják, ismerik
életedet, mint külső szemlélők segíthetnek rálátni, egy másik perspektívából.
Ha jó pár helyzetet találtál, akkor kezdjük el a közös pontokat keresni, azokat a fontosabb
„fordulópontokat”, amiken keresztül eljutottál a kezdőponttól a forgatókönyved végkifejletéig.
Lépésről – lépésre építsd fel a forgatókönyvedet – ez egy hosszú és nehéz feladat
természetesen, adj elegendő időt és teret magadnak, hogy elkezd látni ezeket a főbb
csomópontokat.
Ha megvan a menetrend, hogy hogyan bontakozik ki a forgatókönyved, akkor kezdd el még
személyesebbé tenni – kapcsoljál érzelmeket a fontosabb csomópontokhoz
Fogalmazd meg miként viselkedsz, hogyan érzel és gondolkodsz egyes lépések közben
Találsz egy olyan pontot, ahol leggyakrabban kicsúszik kezedből az irányítás, ahol a
legsérülékenyebb a forgatókönyved vagy ahol a jól induló történetek megtörnek és irányt
váltva elindulnak rossz irányba?
Próbáld megfogalmazni ezeket önmagad számára, izgalmas önismereti utazás lesz ez
„Legyen kézzelfogható – mert aminek látom a lépéseit, ahhoz konkrétumokat
tudok kötni, azt meg tudom fogni, azon meg lehet azt az első pontot találni, amit
el tudok kezdeni alakítani”
„Ha felismerjük a forgatókönyvünket, akkor egy olyan rendező elvet találunk
meg, ami mentén elkezdhetjük újjászervezni életünket, lehetőséget adva kitörni
az addigi menetrendből”
Már önmagában a forgatókönyv felismerése is hatalmas dolog, hiszen egy olyan magabiztos
kontrollt kap az ember ezáltal önmaga és sorsa felett, amit addig talán nem is tapasztalt meg, de ami a legnagyobb erejű dolog ebben, hogy a tudatos változtatás lehetőségét hozza ez a munka, ez a megfogalmazott folyamat.
Hiszen ott lesz a kérdés, hogy „Szeretem ezt a forgatókönyvet, eszerint szeretném tovább élni az életemet?”
Ha nem, akkor el lehet kezdeni dolgozni a tudatos változáson, amiben természetesen ott lesz a kétely és félelem, hogy „Felül tudom-e írni, át tudom-e formálni az eddig önműködő,
automatikusan végigmenő forgatókönyvemet?”
Az elején egy nagyon fókuszált és tudatos odafigyelést igénylő munka lesz – akárcsak
bármilyen más változási folyamat, de idővel automatizálódnak, beépülnek az új megoldási
folyamatok.
„…mert kell a bizonyosság, hogy van kitörési lehetőség a forgatókönyvedből”
Hogy minél inkább garantálni tudjuk a sikeres változást én mindig azt mondom, hogy lépésről – lépésre alakítsuk át a forgatókönyvünket és első lépésnek keressük meg azt a pontot, amin a legkönnyebben változtatni tudunk, mert egy gyors pozitív feedback, ami megerősít minket abban, hogy meg tudjuk változtatni az eddig forgatókönyvet az ad egy olyan kezdeti lendületet, ami ebben a változási folyamatban tartja aztán az embert.
Tehát a szabály, hogy az első változtatás az a pont legyen, amit az ember a legkönnyebben
meg tud valósítani – egy pici változtatással is már más végifejlet írható, egy pici változtatás is
nagy lendületet és a sorsom feletti kontroll érzését, a pozitív változás mindent felülíró erejét
tudja megadni.
Erről a bázisról érdemes elindulni a változás kísérletezéssel teli útján.
Azaz fogalmazd meg a célt, hogy merre szeretnél elindulni, s kezd el felépíteni az utat, ami el
fog addig vezetni
És miből lehet tudni, hogy megtaláltad a forgatókönyvedet?
Ha címet tudsz adni neki - rövidet és frappánsat
Ha meg tudod fogalmazni az eddig fennálló forgatókönyved címét és mellé tudod írni újraírt
életutad címét
„A jövő építése és a múlt feldolgozás egybe ér”
De!
De minden változási folyamat magával hozza a felismerést, hogy eddig a pontig hogyan volt.
Egy rossz forgatókönyv általában kettős csapással végződik
Mivel a rossz forgatókönyv önmagad ellen íródik ezért eljön egy pont amikor - ösztönösen -
vagy a helyzetből való kilépéssel - önként vagy a környezet által kikényszerítve - vagy az
érzelmi, fizikai, mentális túlterhelődés által robbanással zárod le az adott kört
Bárhogy is zárul a szummázata ugyan az lesz
Hogyan tehettem meg ezt önmagammal?
Hangzik a mondat önmagad fele
S a környezet részéről egy rosszalló és meg nem értéssel teli elítélés „Hogyan változhattál
ennyit ilyen gyorsan ilyen rossz irányba?”
Ennek a felismerése pedig nehéz és fájdalmas
Ebben az egész folyamatban – ami amúgy is egy igen összetett és nehéz felismerési folyamat
– ott van a felismerés hozta fájdalom, a „hogy tehettem eddig ezt önmagammal” fájó érzése.
Egyszerre kellene építeni a jövőt és feldolgozni a múltat, lezárni a régit, hogy helyet
kaphasson valami más, valami új
A „mit tettem magammal” fájdalmas felismerésének árnyékában, hogyan kap helyet egy új
rend, egy új forgatókönyv megvalósítása?
Ott a kétely, hogyha eddig rosszul döntöttem önmagammal kapcsolatban, akkor hogyan tudok majd egy jobb és számomra megfelelőbb forgatókönyvet írni?
Hogy a változtatás tényleg jobb lesz számomra vagy még rosszabb helyzetbe hoz csak?
Mert ott a félelem, hogy meglátni valamit fájdalmasabb, mint örökre csukott szemmel
maradni és a megszokás kényelmetlen, ámde ismerős közegében maradni
„…túl a félelmeken vár egy új kezdet…”
Comments