Mint a francia idegenlégió, amit ha valaki végigcsinálni olyan tudásra és szakmai tapasztalatra tesz szert, amire utána egy életen át lehet építeni és ami után már nincsen többé lehetet- szakmai életemnek azt a több mint két évét, amit egy papíron tökéletes, de a valóságban nyíltan szegregált iskolában töltöttem el pszichológusként így tudnám a legpontosabban leírni
Az elődeim hónapokat bírtak csak ki, mert annyira durva terepe volt, egy iskola falai közé zárt mini gettó, ahol a társadalom legsötétebb történetei zárultak be
A hely, ahol garantálhatóak és előre megírható forgatókönyvek szerint íródó sorsok épültek a szemünk előtt nap mint nap
Amit nem láttam bántalmazás kapcsán az nincsen
Amit nem tapasztaltam és küzdöttem végig a bántalmazás elleni folyamatban, olyan nincs
A hatóságok tehetetlenségét
Az ordító joghézagokat, amin keresztül elcsúsztak emberi életek és maradtak fent a bántalmazó helyzetek
A megfoghatatlan szervezeti szinten folyó bántalmazást, amit tökéletesre fényesített jelentések és vizsgálatok festettek át makulátlan hófehérre
Láttam, ahogy a bántalmazó nap mint nap friss húsokon tökéletesíti tudását
Láttam, ahogy az áldozatok nap mint nap leckét vesznek elmélyítve tudásukat áldozati szerepkörükben
És közben zajlottak a szürke hétköznapok
Nem voltak nagy sikertörténetek
Nem voltak azok a meseszerű kivirágzások
Csak emberi pillanatok voltak, amikor levegőhöz jutottak a gyerekek - mert ez volt a legtöbb, amit megadhattam abban a zárt világban
Majd egy nap egy csoport ádáznak kikiáltott gyerek ott termett előttem és sok szívecskével borított rajzot adott nekem…
És ez a tudás most kincset ér nekem
És ennek a kincsnek a birtokában indítom útjára a Csak POZITÍVAN Magazinban - István Czeczon, Alexandra Karászi - legújabb sorozatomat a bántalmazás lélektanáról
Commentaires