100! Ünnepeljük meg a 100. blog posztomat
„Mostanában már nem másokat olvasok, hanem magamat írom”
Aznap, amikor megírtam a sorban 99. blog posztomat és éppen azután, hogy kiraktam azt az írást jött ez konzultációm, ahol a kliensem az éppen tárgyalt témához kapcsolódóan megkérdezte, hogy „Olvastam, ezt az XY könyvet?”, amire azt válaszoltam, hogy: „Nem”, majd jött a következő kérdés, hogy „Ismerem-e ezt az XY könyvet, mert éppen ezt olvassa ebben a témában”, erre is az volt a válaszom, hogy „Nem”
Majd valami jópofa mosollyal az arcomon jött a fent leírt mondta, a „Mostanában már nem másokat olvasok, hanem magamat írom” statement, ezzel elmesélve, hogy már saját blog posztokban osztom meg gondolataimat és nem mások gondolatainak olvasgatása a fő fókusz nálam
Hosszú út vezetett el idáig, míg a „pszichológus maradjon láthatatlan” sejtjeimbe ivódott működés módot felváltotta a szakmai tapasztalataimból összegyűjtött élményeim sajátos köntösbe öltöztetett változatának írásos formában való megmutatása
Én arra tettem fel a szakmai életemet, hogy egy pici zárt buborékban, távol limelight kirakatba tett látványos világától emberi sorsokat igazgassak, hogy megadjam azt a prémium kategóriás érzést a velem együtt dolgozókkal, hogy csak rájuk figyelek és fejemben külön kis fakkot nyitva csak ő és kizárólag csak ő helyet, figyelmet kap tőlem
Egy pici zárt buborék, ahol letéve felépített díszletünket csak mi lehetünk, ahol a látszat fenntartására fordított energiákat, a külvilágnak tett „Velem minden rendben van” statemeten túl elindulhatunk a valódi változást hozó megoldást jelentő úton
„Mert nem vagy egyedül!” – talán ezt szerettem volna elsősorban elkezdeni elmesélni a blogokkal, hogy a szégyentől való megbélyegzettség stigmáját feloldva, mint egy megoldásra váró szituációra gondoljon az ember, s merjen a bénult mozdulatlanságból a tettek mezejére lépni, segítséget kérni és így megoldást találni
Emberi sorsokkal dolgozok – nem nagy szám és nem látványos mutatvány, de maga a megváltás és egy egészen új világ az egynek, az egyénnek
Talán nem tömegeket mozgatok meg az írásaim által, de akik ezáltal találtak rám vagy másnál sorsfordító megoldásra azoknak életre szóló találkozások adattak meg soraim által
S ha már az első feltöltött blogom arról szólt, hogy ne hagyjuk, hogy a terveink a szobabicikli sorsára jussanak, azaz, ha van egy vízió, ami csábít, akkor, ha ott terem a lehetőség, akkor nem szabad hagyni semmivé válni, akkor ott a felelősség rajtam, hogy ne csak beszéljek róla, hanem legyek az élő bizonyíték
A 100. blogom után a 101. és 102. is készen áll a Csak POZITÍVAN Magazin oldalain
Hiszen István Czeczon és Alexandra Karászi nekem ajándékozott egy szobabiciklit, amire felpattantam és azóta is szorgalmasan hajtom
A Csak POZITÍVAN Magazin hasábjain a 101. és 102. anyagom a véletlen által úgy rendelve a találkozások misztériumát járják körbe
Comments