A mennyből csak a pokolba vezet közvetlen út a földön nincsen megállás - a tehetség szélsőséges dinamikájának nyomában
Szülők duplikált szerepben - szülő - edző - pszichológus - manager egy személyben
Jaaaaaj csak ezt ne!
Hogy is készült Rachel hálaadási desszertje?
Egy réteg babapiskóta, egy réteg lekvár, egy réteg sodó, málna, majd marhahús borsóval és hagymával, megint sodó, rajta banán és tejszínhab
Félig angol trüffel, félig angol pásztor pite - ez az eredménye, hogy összeragadtak a lapok a receptkönyvben
Egy ehetetlen kompozíció, ami külön - külön finom lenne, na de így egy tálban alapvetően emberi fogyasztásra alkalmatlan
Pontosan ez történik, amikor határokat áthágva egy személyben belül több elkülönülő szerep kerül összezárásra.
Az egymással összeegyeztethetetlen szerepek összevegyítése egy nagyon veszélyes kombó, amit sérülés nélkül, a szülő - gyerek kapcsolat hosszútávú megsínylése, kisiklása nélkül nem lehet megvalósítani.
Elsőre talán nagyon jó ötletnek tűnik, hogy a szülő tehetséges gyermeke mellett több szerepben egyszerre működve létezzen.
Amelyik szülő ezt a duplikált szerepet megvalósítva létezik egy nagyon egyszerű magyarázattal legalizálja ezt a helyzetet: "Én ismerem legjobban a gyermekemet, én tudom a legjobban, hogy mi kell neki, hogyan tudja kihozni magából a legjobbat"
Csak hogy egy emberre, aki ráadásul a gyermekem nem nézhetek - a szerepek sajátosságaiból adódóan - ennyire eltérő perspektívából, nem moshatom el a tiszta határvonalakat és keverhetem össze a kommunikációs modalitásokat, melyek egyes szerepek esetén dominásnak kellenek hogy legyenek
Nem tehetem meg a gyermekemmel, hogy a konzekvens és állandó szülő képet, egy instabil egymástól homlokegyenest eltérő viszonyulási szerepekre szabdalom fel.
Az eredményorientált edző képet, akinek az edzésterv megvalósítása a cél - nagyjából bármi áron - hogyan válassza le a gyerek attól a szülői képtől, akihez hazaérve megértésre és támogatásra vágyik, testi - lelki megnyugvásra egy - egy keményebb edzés után
Ahol több szerepben van jelen egy szülő, ott kiválasztódik egy szerep, ami, mint viszonyulási referencia lesz jelen a gyerek életében, amihez mérten alakítja a meta-szülőképet a gyerek
És, ha egy szerephez kötött kapcsolati dinamika "uralkodóvá válik", akkor az egyben előre vetíti, hogy a többi szerephez való viszony sérülni fog, ami hosszútávon végül - vagy mert teljesen elszakad a szülőtől és az általa betöltött minden szereptől a gyerek és saját lábára áll a gyerek, vagy felhagy tehetségének gyakorlásával és okafogyottá válik a szülő szerepe - a szülő - gyerek kapcsolat felbomlásához fog vezetni.
Vagy kitör ebből a kapcsolatból a gyermek és olyan távolra helyezkedik a szülőtől amennyire csak tud vagy rosszabb esetben belerokkan és örökre a szülő "gyámsága alatt ragad"
Mert legyen bármilyen jó is két szerep, egy személybe való integrálása egy feldolgozhatatlan állapot teremt, aminek csak egy fájdalmas törés lehet a vége
Comments