Amikor a pszichológus brandet épít -
Te félsz attól, hogy egyszer csak ott terem és valósággá válik mindaz, amiről addig csak álmodoztál?
Miért félünk annyira attól, hogy megteremtődik és egyszer ott teljes valójában megjelenik életünkben mindaz, amiről addig csak álmodoztunk? Miért menekülünk el fejvesztve és fordítunk hátat abban a pillanatban, mikor megadatik és valósággá válik életünk nagy álma? Milyen sok energiát kezdünk el mozgósítani, hogy meg nem történetté tegyük és kitöröljük emlékezetünkből a nagy találkozás pillanatát, mikor a semmiből hirtelen csak ott termett előttünk a megtestesült álom? A csalódástól való félelem vagy a veszteségtől való félelem – ez a két domináns félelem uralja és indítja el a valódi megélés előli menekülést Ha ez volt A NAGY álom amire oly hosszú ideig vágytam és az a valóságban ilyen szürkén egyszerű és csalódást keltő, akkor mi lehetne a valódi nagy álom? Hol rontottam el, hogy nem láttam ennek A NAGY álomnak a valódi értéket? Ennyire rossz az értékítéletem? Ennyire nem bízhatok magamban? Hogy tehettem meg önmagammal, hogy ennyi időt szántam A NAGY álom utáni sóvárgásra és vágyakozásra, ennyi értékes időt pazarolt erre az álomra, aminek most látva a valódi értékét nem tudok másra gondolni, mint, hogy fölöslegesen elfecsérelt és a semmibe kidobott idő volt ez nem más Ha beengedem az életembe, életem részévé teszem A NAGY álmot és megtapasztalom, hogy vele milyen az életem, akkor mi lesz, ha ez az értékes rész eltűnik, kiszakít és pótolhatatlan űrt hagy bennem? Hogy tudnék én ezzel a veszteséggel tovább élni? Hogy tudnék A NAGY álommal a mennyben megélt magasságokból visszahullani a nihilbe a veszteség okozta semmivé váló élettelenségbe? Így szól a két félelem által íródott forgatókönyvi menet Menekültél már el valósággá vált álmod elől fejvesztve? A Csak POZITÍVAN Magazinban az egyik hőn szeretett írásom „A kátránnyal leöntött rózsaszín csillámos unikornis esete” címmel
Comments