Amikor a pszichológus brandet épít -
Miért félünk annyira attól, hogy megteremtődik és egyszer ott teljes valójában megjelenik életünkben mindaz, amiről addig csak álmodoztunk?
Miért menekülünk el fejvesztve és fordítunk hátat abban a pillanatban, mikor megadatik és valósággá válik életünk nagy álma?
Milyen sok energiát kezdünk el mozgósítani, hogy meg nem történtté tegyük és kitöröljük emlékezetünkből a nagy találkozás pillanatát, mikor a semmiből hirtelen csak ott termett előttünk a megtestesült álom?
A csalódástól való félelem vagy a veszteségtől való félelem – ez a két domináns félelem uralja és indítja el a valódi megélés elöli menekülést
Ha ez volt A NAGY álom amire oly hosszú ideig vágytam és az a valóságban ilyen szürkén egyszerű és csalódást keltő, akkor mi lehetne a valódi nagy álom?
Hol rontottam el, hogy nem láttam ennek A NAGY álomnak a valódi értéket? Ennyire rossz az értékítéletem? Ennyire nem bízhatok magamban?
Hogy tehettem meg önmagammal, hogy ennyi időt szántam A NAGY álom utáni sóvárgásra és vágyakozásra, ennyi értékes időt pazarolt erre az álomra, aminek most látva a valódi értékét nem tudok másra gondolni, mint, hogy fölöslegesen elfecsérelt és a semmibe kidobott idő volt ez nem más
Ha beengedem az életembe, életem részévé teszem A NAGY álmot és megtapasztalom, hogy vele milyen az életem, akkor mi lesz, ha ez az értékes rész eltűnik, kiszakít és pótolhatatlan űrt hagy bennem?
Hogy tudnék én ezzel a veszteséggel tovább élni?
Hogy tudnék A NAGY álommal a mennyben megélt magasságokból visszahullani a nihilbe a veszteség okozta semmivé váló élettelenségbe?
Így szól a két félelem által íródott forgatókönyvi menet
Menekültél már el valósággá vált álmod elől fejvesztve?
A Csak POZITÍVAN Magazinban az egyik hőn szeretett írásom „A kátránnyal leöntött rózsaszín csillámos unikornis esete” címmel
Comments