Van egy szupererőd? Légy óvatos, hogy el ne veszítsd! - toxikus kapcsolatunk a technikával

Nem azért nem szabad hagyni, hogy helyettem csináljanak meg mindent, mert nem akarok segítséget elfogadni, hanem azért kell tudatosan megőrizni a képességemet, hogy a lehető legtöbb területen önjáró maradjak, hogy megőrizzem az életem feletti kontrollt és elmém problémamegoldásra fogékony részét!

A Wall-Eban van egy jelenet, ami számomra a felszínen tökéletes, de számomra rémisztő jövőt festi le

A jelent pedig a következő- önjáró székéből kiesik az ember, aki rémült kapálódzásba kezd a semmittevéstől elcsökevényesedett kezével - lábával, mire egy robot odamegy és visszaemeli a székébe, amire nyilván önmagától nem lett volna képes

Mert elsőre tökéletesnek tűnik, hogy mindent az ember alá tesznek és dolgozik, gondolkodik és gondoskodik róla a technika, hogy tehermentesíti őt a mindennapok apró cseprő feladatai alól, de ezzel pontosan egy dolog alakul ki - megszűnik az ember tudatosan gondolkodni és rugalmas, sok területre kiterjedő problémamegoldó lénynek maradni, azaz lényegében a saját élete felett önrendelkező kontrollal rendelkezni

És a jövő pedig erre tart, s a legtöbb ember önként és örömmel adja fel szabadságát, önmagát egy könnyű élet reményében

Mert ha ma rendben van, hogy leszedik, elrakják, helyettem szelektálják és “ízlésem szerint” szelektálják a körülöttem lévő világot, akkor holnapután az is rendben lesz, ha egy lépéssel még bentebb jön, még több apróság felett rendelkezik és gondolkodik helyettem a technika és más mesterséges intelligencia

Mert ott a jövőkép, hogy chipek gondolkodnak és “beszélgetnek” majd helyettünk és gondolatolvasókká válik mindegyikünk - csak hogy arról a területről beszéljek, amivel én foglalkozok hivatásszerűen

De vajon tud-e emberi módon gondolkodni egy “gép”?

Tud-e helyettem jobb és emberibb döntéseket hozni egy mesterséges entitás?

Én szeretem uralni a testem, s elmém egyaránt, megélni, hogy kontrollálom és tudatos döntések által irányítom az életem, hogy amelyik területen csak lehet nem teszem kiszolgáltatottá életemet, mert ezáltal maradok az a szuverén problémamegoldó és gondolkodó lény, aki lehet nem tökéletes, de emberi

Ember! Állj fel és járj! Őrizd meg a kulcsodat, ami a saját életed feletti szabad bejárás egyetlen záloga!