Az élet az a matematika, ahol a sors dobálja az előjeleket - ezt én mondom ily bölcsen
Jó! Amiatt nyilván nem kell engem vigasztalni, hogy Lami Juli “a kedvenc pszichológus szakértőjének” titulált!
De vannak helyzetek, amikor egy jó vigasztalása mindennél többet jelentene!
De tudunk jól vigasztalni vagy pozitív köntösbe bújtatott szavaink inkább mérgezőek és még mélyebb krízisbe taszító erővel rendelkezőek?
Mert kinél van a bölcsek köve, hogy nagy magabiztossággal állítsa, hogy a rossz után garantáltan jó jön?
Mert mi arra a garancia, hogy egy nehéz időszakot biztosan valami pozitív periódus fog majd követni?
Ez nem olyan, mint a Nap és a Hold szabályos váltakozása, ahol a nappalt mindig éjszaka követ és a sötétséget a világos váltja fel
Csak gondolkodjál pozitívan és bevonzod!
Csak erősen hinned kell benne!
Ezek mind mind azok a bántó mondatok, amivel a krízisben lévő embert indirekt módon, de hibáztatni kezdjük rossz sorsa miatt
Hiszen, ha csak egy pici erőfeszítést tenne és pozitív lenne nem itt tartana
De tényleg ennyire egyszerű matematika lenne az élet?
Vagy a vigasztalásnak van egy sokkal komplexebb dinamikája?
Vigasztalni tudni kell!
Túl minden bántalmazó szép szavakon!
Comments