Testünknek csak az elménk szabhat határt
Nincs az a puhány test, amit egy határozott elme ne tudna megacélozni, de nincs az a kemény kötésű test, ami ellen tudna állni a gondolatok játékának, amit egy szűkre szabott önkorlátozásra beállított elme játszik vele, nincs az a test, amit az elme ne tudna leépíteni
Ha a fejünk nem akarja, akkor a testünk is megszűnik mozogni
Ha elménk szűkre szabja a magunkból kihozható teljesítmény maximumát testünk is megtanul előre félni védelmi pozícióba helyezi magát
Testünkről alkotott kép az, amit a fejünk elültet belénk, s nem az, amit a tükörben látunk,amit a mérőszámok validált számai és eredményei alapján tudhatunk
Mert,ha a fejünkben testünket gyengének és törékenynek véssük be, akkor testünk mindent meg fog tenni, hogy eme kép bizonyosságot nyerjen
A szűkre szabott határok végei jóval alatta lesznek a tényleges kereteknek, ami között mozoghatnánk, ha az elme erre teret engedne
Így miről hisszük,hogy túl minden határon teljesítettünk, nem lesz más, mint bőven a komfortzónánk belüli mozgás, azaz testünk szűkre szabott keretein belüli szűkölködő hanyatlás, messze minden kihozható potenciálon aluli vegetálás
Testünk addig mer, amíg a fejünk engedi
Runner's Worldben cikk velem
コメント